“Nem veszek semmit, csak elkísérlek.” “Áhh, csak körülnézek, nem kell semmi…” Nézelődni szabad, nem?” és hasonló mondatok közepette szoktam bevenni magam akár csak a sarki kisbolt választékába is, nemhogy egy plázában az ezernyi üzlet bűvkörébe. Azt hiszem, egész jó kezdet, ha az ember felismeri saját gyengeségeit, nos nincs mit szépíteni, elég nagy gyengeségem az impulzusvásárlás. És mindez a cikk miért születik most? Mert megint vettem egy (borzalmas) zéró kólát, miközben csak pékáruért mentünk el a hétfői reggelihez a közeli pékségbe. Holott tudom, hogy rosszul vagyok az utóízétől, és amúgy sem kéne ilyen műanyagokat innom. És ez csak egy kóla… De hányszor fodult már elő veletek is, hogy unalomból, vagy döntésképtelenségből, vagy egyszerűen csak úgy megvesztek valamit, amire egyébként nincs szükségetek, de a szemmagasságban lévő polcokon úgy csábít? Sajnos, velem sokszor és nem csak egy kóla esetében.

507f991c530310b469b38778d5286a34

A táskás fogadalmamat elég jól tartom eddig – tudom, alig telt el két hét (se)-, magamhoz képest legalábbis biztosan, mert már egy csomót láttam, aminek sikeresen ellenálltam!  (Pedig ennek vagy ennek kimondottan nehéz volt…) Azonban az impulzusvásárlás ennél összetetteb probléma és elég széles réteget érint, melyet nem csak a környezetemben tapasztalok, de a boltokban idegeneket hallgatva is. Ahogy hallom, hogy próbálják magukat győzködni, hogy “Kell ez nekem, már van vagy három hasonló felsőm?!”, és akkor is megveszi, ha tudja, hogy nincs rá szüksége. Még mindig úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban rengeteget kell fejlődnöm, és nemet mondanom olyasmire, amire biztosan tudom, hogy már legaláb kettő áll a szekrényemben és csak azért venném meg, mert miért ne? Egy fél-egy évvel ezelőtt ez sokkal rosszabb volt; szó szerint megvettem, ha tetszett valami, még csak nem is gondoltam végig, hogy biztosan kell-e nekem az adott darab. Most már legalább elgondolkodom rajta, és igen, ha nem vagyok benne 100%-ig biztos, vagy csak azért venném meg, mert miért ne, akkor visszateszem.

Véleményem szerint az alapvető probléma ott kezdődik, hogy mindenhonnan az folyik, ha ezt meg azt az akciót/ darabot/ terméket most nem veszed meg, akkor te már nem is vagy olyan jó, olyan ‘menő’, mint aki megveszi. (És itt kezdődhetne egy másik téma is, a tucatok gyártása, de ebbe majd akkor kezdek bele, ha nyomdafestéket tűrően megfogalmazom a gondolataimat a tucatokról.) Attól, hogy bemész egy üzletbe, nem kötelező megvenned minden körülbelül második terméket, amit már a bejárat kellős közepén az arcodba nyomnak. Függetlenül attól, hogy vannak, akik nem is engedhetik meg maguknak, mégis inkább megveszik, nehogy lemaradjanak valamiről – miről is?! -, még ha meg is engedhetnéd magadnak azt a harmadik Zara kabátot a hónapban, biztosan szükséged van rá? Biztos nem azért veszed meg, mert az orrod elé tolják, hogy vedd meg, vagy kevesebb leszel? Vagy mert amúgy egy farmerért mentél, amire tényleg szükséged lenne, de az a kasmírsál elkezdett beszélni hozzád, mint az Egy boltkóros naplójában? Vagy amikor egy drogériában csak az éppen elfogyott alapozódat szeretnéd pótolni, mikor elédugrik három rúzs, két szempillaspirál, meg az a kis szemhéjfesték is milyen jól néz már ki, nem lehet belőle baj, ha mindent megveszek! (Kivéve, ha például a pénztárnál jössz rá, hogy amúgy a Glamour kuponod nem is ebbe a drogériába szól, és amúgy sincsen erre a konkrét márkára, de mindegy, mert tetszik. #shameonme) Ha az utóbbiak, akkor lehet, hogy te is azok táborát erősíted, akik sajnos bizony erős impulzusvásárlók. És ezt a tömeget csak még jobban növelik az online piacterek, ahol még csak ki sem kell tennie az ember lányának a lábát otthonról, és máris bármi az övé lehet pár kattintás és egy bank- vagy hitelkártya segítségével (lsd. a cikk végén). Próbáljátok meg végiggondolni, az elmúlt hónapban mit vettetek meg így, csak hirtelen, (minimális) gondolkodás nélkül, csak MERT KELL, és a következő hónapban pedig próbáljátok visszafogni ezt a fajta felesleges költekezést.

demotivation.us_Women-I-have-nothing-to-wear-for-tonight

Nekem is van hová fejlődnöm, és igyekszem is, például nem megvenni két méregdrága arcápolót csak azért a többi 625 mellé, mert a magazinban egy egész oldalas hirdetést kapott és mennyire jól néz ki, biztos teljesen új lesz tőle a bőrőm! Mindenesetre, következzen az új fogadalmam:

Csak olyasmit veszek fél éven keresztül, amire valójában szükségem van!

Első lépésként már egy hónapja otthon hagyom a hitelkártyámat, csak a bankkártyám és minimális készpénz van nálam, továbbá, mikor tényleg csak elkísérem a barátnőmet a pékségbe, tényleg csak elkísérem, pénz nélkül. Kezdetnek egész jó, amíg az önuralmam nincs megfelelő edzettségben.

P.S.: Azért azokról az arcápolókról csak hozok egy bejegyzést, ha már teszteltem őket. Azért egy Vichyben csak nem csalódik az ember, bármennyire is hirtelen felindulásból vettem meg a metrón.

Bernadett

(Képek forrása: Pinterest)

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.